Hello, hello, hello!

K�pzelj�tek mennyi minden t�rt�nt velem mostan�ban! El�sz�r is: tal�lkoztam a soulmatemmel, aki nem m�s, mint a kedvenc anime-szerepl�m, Edward Elric! Nem fogj�tok elhinni, de azt mondta, hogy seg�teni fog az �lmom el�r�s�ben! Annyira �r�l�k neki! A m�sik, pedig…

Egyre jobban gyanakszok, hogy a legjobb bar�tn�m titkol el�ttem valamit. Szinte minden �r�n chibiket rajzolgat, amik teljesen ugyan�gy n�znek ki, mint az �n soulmatem, csak m�s szerepl�… Mi�rt…? Tal�n neki is van egy t�rslelke, csak nem mondta el eddig? B�rmi is legyen az, �n kider�tem!

M�SODIK FEJEZET:

A titok

- …el�tte viszont m�g el kell neked mondanom valamit…

- M�g is mit? – n�ztem r� k�v�ncsian.

- Shophia… Mi egyek vagyunk! – v�laszolta, mik�zben szigor�an a szemembe n�zett.

- Egyek? – teljesen led�bbentem a szavait�l. Hogy �rtheti, hogy egyek?

- Minek�nk soulmateknek a legf�bb feladatunk az, hogy megtal�ljuk azt a szem�lyt, aki legjobban hasonl�t r�nk. R�m te hasonl�tasz legjobban, Shophia! – magyar�zta a k�rd�sem.

- Sz�val nem v�letlen, hogy t�ged akartalak cosplayelni… - mosolyogtam, mik�zben v�gre hozz�fogtam a szendvicsemhez.

- Igen, �s az sem, hogy �n vagyok a kedvenc anime-szerepl�d! - tette hozz� magabiztosan.

- Ugh… - a mondat hallat�n majdnem a torkomra akadt a falat is. – Honnan tudsz ennyi mindent r�lam?

- H�t tudok egy s m�st… - v�laszolta kiss� zavartan.

- …de azt ugye nem tudod, hogy… ����… - val�sz�n�leg teljesen elpirultam a k�nos helyzet miatt, pedig nem akartam, hogy l�ssa rajtam. Nem akartam, hogy megtudja, hogy m�g a pl�sskuty�mat is Edward Elricnek neveztem el.

- Ugyan m�r… Nincs benne semmi szegyelleni val�, �s am�gy is, mindent az�rt �n se tudhatok! – b�ztatott, �s �n egyet�rtettem vele. Ha tudja is a kis titkomat, biztos, hogy boldog, hogy ilyen megtisztel�s �ri, �s �r�l neki.

- Sz�val elmondod, hogy hogyan fogsz nekem seg�teni? – k�rdeztem r� v�gre a legfontosabb dologra.

- Persze! – v�laszolta, s arc�n egy nagy elsz�nt vigyor jelent meg. – Ahhoz, hogy igazi t�rsamm� v�lj�l, meg kell tanulnod �gy viselkedned, mint nekem.

- �s akkor mi t�rt�nik, ha ezt megtanulom? – folytattam a k�rdez�sk�d�st, majd kortyoltam egyet a forr� te�mb�l.

- K�pes leszel f�lvenni az alakom!

- Nagyszer�! – ki�ltottam. – �gy m�g ruh�ra se lesz sz�ks�gem! V�gre siker�l megval�s�tanom az �lmom! – mosolyogtam, majd a t�rsamra n�ztem, – Jaj, annyira k�sz�n�m Ed! – s a boldogs�gt�l m�r majdnem s�rtam.

- Ugyan m�r, nincs mit, hiszen ez a dolgom! – v�laszolta.

V�g�l az utols� falat szendvicsemet is megettem, �s boldogan folytattam az utam. Egyetlen dolog zavart csak, hogy Eddel vajon mi lesz, am�g t�vol leszek:

- Veled mehetek �n is? – k�rdezte soulmatem k�v�ncsian, mik�zben �n a cip�met k�t�ztem.

- Sajn�lom Ed… - v�laszoltam szomor�an, majd lehajtottam a fejem - … a suli nem neked val� hely…

- De ugye, ha haza�rsz, elkezdj�k a tanul�st? – hallottam soulmatem k�rlel� hangj�t.

- Igen… - n�ztem fel�je kiss� bizonytalanul, - �g�rem, ha visszaj�v�k, hozz�kezd�nk… - majd f�lkaptam a t�sk�m, �s becsuktam magam m�g�tt az ajt�t.

Utam a legk�zelebbi buszmeg�ll�hoz vezetetett, ahol nem kellett sokat v�rnom m�ris meg�rkezett a busz. A sof�rnek megmutattam a b�rletemet, majd az egyik k�zeli sz�kn�l helyet foglaltam:

- Semmi kedvem �gy iskol�ba menni… Legsz�vesebben otthon maradn�k, �s gyakoroln�k… - gondoltam, mik�zben kifel� b�multam az ablakon. – Az�ta m�r r�gen egy csom� mindent tudn�k…- folytattam a bosszankod�som, de ekkor egy ismer�s hang sz�l�tott meg:

- Szia Shophia!

- Christine? – lep�dtem meg a v�ratlan tal�lkoz�son. – Hogyhogy most ezzel a busszal j�ssz? – k�rdeztem.

- Gondoltam most f�lkelek hamarabb, �s megleplek t�ged! – felelte, majd helyet foglalt a mellettem l�v� �res sz�ken.

Christine volt a legeslegjobb bar�tn�m a vil�gon. M�r nagyon r�g�ta ismert�k egym�st, �s szinte egy�tt n�tt�nk fel az animeken �s mang�kon. B�r � sose rajongott annyira az FMA-�rt �s Ed�rt, de ett�l f�ggetlen�l nagyon szerettem �t. Csak egyetlen probl�ma volt vele: borzaszt�an lusta volt, �s nem tudott f�lkelni olyan kor�n, mint �n, �gy azt�n nagyon meglep�dtem, hogy most v�gre egy�tt megy�nk az iskol�ba.

Az �t h�tral�v� r�sz�ben v�g�l elbesz�lgett�k az id�t, �s szinte �szre se vett�k, hogy m�r az iskola el�tt vagyunk. Gyorsan lesz�lltunk a buszr�l m�g miel�tt az ajt�k becsuk�dtak volna, majd elindultunk a c�l�llom�sunk fel�, bent az iskol�ban viszont m�g nagyon sok id�nk volt, �gy az egyik ablakp�rk�nyn�l folytattuk a besz�lget�st:

- Shophia, m�g mindig nincs semmi fejlem�ny a cosplayeddel kapcsolatban? – vetette fel a t�m�t.

A k�rd�s hallat�n elford�tottam a fejem, �s az ablakp�rk�nyra t�maszkodva ink�bb a kinti t�jat figyeltem. K�ptelen voltam a szem�be n�zni, �gy hazudni neki, de az igazs�got se mondhattam el, hiszen t�bb mint val�sz�n�, hogy nem hinn� el.

- Nincs semmi se… - v�laszoltam unottan, �s tov�bbra is az ablakon t�li kil�t�st f�rk�sztem.

Christine s�hajtott egyet, majd karba tette a kez�t:

- Ez �gy nem lesz j�…

- Tudom, - v�laszoltam, - de majdcsak lesz valahogy… - de val�j�ban tudtam, hogy minden rendben lesz, hiszen Ed seg�teni fog nekem.

V�g�l a besz�lget�s�nket az iskolacseng� zavarta meg, �s k�nytelenek voltunk csendben sorba �llni, �s a tan�rra v�rni, aki v�g�l meg is �rkezett. Az oszt�ly lassan bevonult a terembe, �s meg is kezd�d�tt az els� �r�nk, a magyar �ra.

A tananyag most nem volt olyan neh�z, �s eg�sz �rdekes verset vett�nk, �gy az �ra nagy r�sz�ben figyeltem, �s jegyzeteltem, �m egy id� ut�n �szrevettem, hogy a bar�tn�m teljesen m�ssal foglalatoskodik. Az el�tte l�v� f�zetbe nem a tananyagot �rta, hanem chibiket rajzolt. Chibiket, amik teljesen ugyan�gy n�ztek ki, mint az �n soulmatem, csak egy m�sik szerepl� volt. Pontosabban Thoushiro Hitsugaya a Bleachb�l, az � kedvenc anime szerepl�je.

- Tal�n neki is van egy soulmateje, csak titkolja? – gondoltam meglep�d�tten, majd megpr�b�ltam r�t�rni a t�m�ra.

- Mit csin�lsz, Christine? – k�rdeztem t�le halkan, hogy ne zavarjam az �r�t.

- H�t nem aranyosak? – s v�lasz helyett ink�bb fel�m ford�totta a rajz�t.

�n viszont csak lehajtottam a fejem, �s nem mondtam semmit. Nem mertem egyb�l r�k�rdezni.

- Most meg mi baj? Olyan furcs�n viselkedsz. – k�rdezte agg�dva, de ekkor a d�h f�l�lkerekedett rajtam, �s olyat mondtam neki, amit v�g�l �n is megb�ntam:

- Mi�rt, te nem? Mi�rt rajzolgatsz chibiket az �r�n, ahelyett, hogy figyeln�l? Tudom, hogy titkolsz valamit! – emeltem fel a hangom, �gy hogy m�r az eg�sz oszt�lyterem hallani lehetett.

- L�nyok! Fejezz�tek be a veszeked�st! – sz�lt r�nk a tan�r, de ekkor �pp kicsengettek.

Christine haboz�s n�lk�l f�l�llt a sz�k�b�l, majd fak�pn�l hagyott, de �n tov�bbra is maradtam a helyemen, �s a t�rt�nteken gondolkoztam.

Ki akartam b�k�lni vele, hiszen nagyon megb�nthattam, de a titk�t is szerettem volna tudni, �m fogalmam sem volt mit, hogy mondhatn�k neki, �gy az utols� pillanatig halogattam:

- Christine, ugye nem haragszol r�m? – k�rdeztem kiss� szomor�an, mikor m�r az utols� �r�nknak is v�ge lett.

- Nem, csak… - kezdett bele a mondatba, majd les�t�tte a fej�t.

- Ha b�rmi gondod van nekem, elmondhatod, hiszen a legjobb bar�tn�k vagyunk, �s minden titkot megosztunk egym�ssal. – feleltem, �s rem�nykedtem benne, hogy ez�ttal der�knak �ll.

- Ezt �gysem �rten�d meg… - v�laszolta kiss� d�h�sen, majd megfordult, �s elsietett, de �n r�gt�n k�vettem �t. Nem akartam, hogy a legjobb bar�tn�mmel m�g jobban �sszevesszek…