Tréning a javából! Shikaichi a feltörekvő genin!

Másnap reggel Shikaichi arra ébredt, hogy valaki kopogtat a szobája ajtaján. Fölkelt és ekkor benyitott a kopogás gazdája. Az anyukája, Tomoko volt az:

- Shikaichi, meddig alszol még? Elhűl a reggelid!

- Megyek már anya… - mondta álmosan Shikaichi, majd fölvette ruháit és az ebédlő felé vette az irányt. Az asztalnál apukája, Shikazu már várta őt.

- Végre fölébredtél! – mondta Shikazu.

A lány leült az asztalhoz majd hozzálátott a reggelijéhez. Alig evett pár falatot rögtön elkalandozott. Ahogy apját nézte és a szeme fölött lévő vágást esszébejutott az egyik beszélgetésük:

„- Soha ne felejtsd el, hogy klánunk képességeit felelőséggel kell használni, máskülönben úgy jársz, mint én! – mondta Shikazu miközben az arcán lévő sebre mutatott.

- Hogy érted, hogy felelőséggel? – kérdezte Shikaichi.

- Jobb, ha óvatosan használod a képességeidet. Ezt a sebet az egyik csatámba szereztem, amikor figyelmetlenül használtam a jutsum.”

„Felelősség?” – gondolkozott Shikaichi, majd fölállt az asztaltól.

- Sziasztok! Elmentem, majd jövök! – mondta, majd kiszaladt az ajtón.

- Shikaichi! Gyere vissza, alig ettél a reggelidből! – kiabált utána anyukája.

- Nemsokára jöv… - kiabálta Tomokonak Shikaichi, de nem tudta befejezni, mert érezte, hogy valaminek nekiütközik, és elesik a földön. Amikor kinyitotta a szemét tanárát látta maga előtt egy füstölgő cigivel a szájában.

- Hamarosan itt a Chuunin vizsga és te még mindig nem edzel? – kérdezte Shikamaru kissé mérgesen.

- Edzeni? – kérdezett vissza Shikaichi miközben fölállt, és leporolta a ruháját.

- Igen, a többiek már régen elkezdték. – válaszolt a tanára.

- Az a baj, hogy egyedül nem megy…nem vagyok olyan erős… - mondta csüggedten Shikaichi.

- Ne aggódj, én majd segítek neked! – mondta Shikamaru a lánynak.

- Köszönöm! – válaszolta Shikaichi mosolyogva, majd elköszöntek az anyukájától, és elindultak a tisztás felé.

Eközben Ayame egy fiatal férfi felügyelete mellett már keményen edzett:

- Koncentrálj arra, hogy minél pontosabban célozz! – mondta felügyelője, miközben a lány pár shurikent dobott a céltábla felé.

- Igyekszek Konohamaru! – válaszolta Ayame elszántan, és újabb shurikeneket hajított a céltáblára.

Egy másik tisztáson Kyorou, és egy nála jóval idősebb nő állt egymással szemben. Mind ketten támadóállásban álltak. A jobb kezük előre nyújtva, tenyerük pedig az ellenféllel szemben. Bal kezük pedig körülbelül a derekuknál. Ez a Hyuuga-stílus.

- Tudom, hogy a mellékágba tartozol, de te is meg tudod csinálni. Csak kitartás! – mondta a nő kissé vékony hangján.

- Hééé Hinata! – kiabálta egy harsány férfi hang.

- Naruto-kun?! – mondta Hinata ijedten, miközben hátra fordult. Amikor megpillantotta Narutot Sakura társaságában, elpirult. – Naruto-kun, talán valami baj van? – folytatta szégyenlősen.

- Igazából semmi. Csak gondoltam meglátogatlak. – válaszolta Naruto.

- Hogy halad az edzés? – kérdezte kíváncsian Sakura.

- Egész jól. – válaszolta Hinata, majd Kyoroura pillantott. – Azt hiszem mára ennyi elég. Holnap találkozunk itt. Rendben? – mondta neki.

- Rendben Hinata-sensei, és köszönöm a segítséget. – válaszolt a lány, majd elváltak útjaik.

Időközben Shikamaru és Shikaichi elérték a tisztást. A lány körbenézett, és meglepődve vette észre, hogy itt már egyszer járt. A földön pár farönk volt, nem messze tőle pedig céltáblák, amikben valaki benne hagyott pár kunait. Az egész tisztást egy erdő vette körül itt-ott bokrokkal. Shikaichi letelepedett az egyik farönkre, hogy kipihenje a hosszú út fáradalmait, de amint meghallotta tanára első szavait rögtön fölugrott:

- Arra gondoltam, hogy ma elkezdhetnénk egy új jutsu tanulását.

- Egy új jutsu? – kerekedett el a szeme az örömtől.

- A neve pedig Shielding Shadow, ami a Nara klán egyik védekező technikája.

- Hmm, jól hangzik. – mosolyodott el Shikaichi.

- Nos, ha felkészültél, akkor hozzá is kezdenénk. – mondta Shikamaru, miközben karba tette a kezét. – A tanulás két lépésből fog állni. Az elsőt minden bizonnyal már tudod, hiszen ellenem is használtad a próbán.

- …én már tudom? – kérdezte meglepődötten a lány.

- Igen, te már használtad a szél és a víz elem kombinációját.

- Két elemet is? Az hogy lehet? Tudtommal két elemet csak a magas szintű ninják tudnak használni.

- Valóban, így igaz…viszont létezik olyan, hogy vérvonal képesség. Egyes ninják, ahogy te is, egy családként egy klánt alkotnak. Minden egyes klán rendelkezik speciális képességekkel, amik csak rájuk jellemző. A képességek nagy része az elemek kombinációjából jön létre. Ahogy te is mondtad, több elem megtanulásához elég sok tapasztalat szükséges, és rengeteg ideig tart, de egy klán tagja a saját klánja képességeit negyed idő alatt képes elsajátítani, mint más egy elem megtanulását. Ez azért lehetséges, mert az adott személy chakrája előnyben részesít bizonyos elemek kombinációját, tehát tehetsége van hozzá. Így lehetséges, hogy te már az első lépést megtanultad…

- Értem…de mi a helyzet a második lépéssel?

- A második lépés az alakmanipuláció. Ez azt jelenti, hogy meg kell formálni a chakrát. Alakmanipulációt is használtál már, mivel ismered a Kagemane no jutsut, de itt teljesen más formájú chakrára lesz szükséged. Ahhoz, hogy értsd is, miről van szó, megmutatom neked. – mondta tanára, majd behunyta a szemét, és erősen koncentrált. – Tigris, madár, bika, patkány. – mormolta, miközben kézjeleket formált a kezével. Amint kimondta, Shikamaru körül egy hatalmas sötét gömb jelent meg.

- Ez…ez nagyszerű! – kiáltotta Shikaichi, és megfogta a gömb oldalát, ami láthatóan szinte áthatolhatatlan volt.

Shikamaru elengedte az eddig patkány pecsétbe lévő kezét, és a burok eltűnt körülötte. A lányra nézett, majd kiadta az utasítást:

- Most te jössz! Próbáld meg!

- Rendben! Mik is voltak a kézjelek?

- Tigris, madár, bika, patkány.

Shikaichi, ahogy az előbb tanára is tette, lehunyta a szemét, majd elkezdett koncentrálni, és hozzá használta a kézjeleket is. Eleinte nem fedezett fel semmi különöset. Rövid idő elteltével, érezte, hogy a chakrája szinte átjárja a testét, és egy gömbként veszi körül. Mivel úgy gondolta, hogy jutsuja valószínűleg sikerült, kinyitotta a szemét, de amikor az eredményt meglátta szinte sokkot kapott. Nem történt semmi. Shikaichi ugyanúgy állt ott, mint eddig is, csak a keze a patkány kézpecsétbe volt, de ezen kívül minden ugyanúgy volt, mint mikor hozzáfogott.

- Hehehe. Nem is gondoltam, hogy elsőre sikerülni fog. – nevetett Shikamaru. – Nos, az alakmanipuláció nem könnyű dolog, de a legegyszerűbb úgy megtanulni, ha valamihez hasonlítjuk a chakránkat. A te esetedben a legjobb, ha egy szökőkúthoz hasonlítjuk. Amikor behunyod a szemed, képzeld el, hogy egy szökőkút alatt állsz és a víz, pedig egy burokként körbevesz.

- Rendben! – válaszolta a lány, majd újra behunyta a szemét. – Tigris, madár, bika, patkány! – mondta hangosan, de amikor kinyitotta a szemét újra semmise történt.

- Próbáld újra!

- Tigris, madár, bika, patkány! – de újra semmi.

- Újra!

- Tigris, madár, bika, patkány! – most se történt semmi.

Shikaichi többször megpróbálta. Elképzelte, hogy a hűsítő vizű szökőkút alatt áll, és a víz körülötte csobog, de minden egyes alkalommal, minden erőfeszítése hiába való volt, majd végül fáradtan esett össze.

- Elérted a határaidat. Valószínűleg minden chakrád elfogyott. – mondta Shikamaru a lánynak. – Ideje pihenned egy kicsit. Holnap majd folytatjuk. – tette hozzá, és már indult is volna el, amikor Shikaichi remegő végtagokkal megszólalt a háta mögött:

- Miért...miért van az, hogy nekem nem sikerül?

Shikamaru amint meghallotta a lány szavát rögtön megállt és feléje fordult.

- Talán még nem gyakoroltál eleget. – próbálta vigasztalni.

- Akár megtanulom ezt a technikát, akár nem…nem leszek erősebb! – bukott ki a lány, és kezeivel belemarkolt a fűbe.

- Sikerülni fog, csak légy kitartó! – mondta Shikamaru. – Tudod, amikor az első próba volt, és rám támadtál, nagyon meglepődtem a bátorságodon. Ilyen merészséget eddig egyik klán társamtól sem láttam. Nem mondom, hogy ez rossz dolog, de talán jobb lenne, hogyha átgondolnád a lépéseid, mielőtt támadnál. Az árnyéktechnikák előnye pont abban rejlik, hogy olyankor csapsz le az ellenfélre, amikor ő teljesen nem számít rá. A másik dolog viszont az, hogy akár rád is veszélyes lehet ez a jutsu, mivel ha az ellenfeled megsérül, akkor te is, tehát fontos, hogy ne használjuk meggondolatlanul.

„A felelősség, amiről apukám beszélt? Talán ez lenne az ügyetlenkedésem megoldása?” – villant át a lány fején.

- Nekem most már mennem kell! Holnap folytatjuk az új technika tanulását, és ha gondolod, adok néhány taktikai tippet is! – mondta tanára, majd elteleportált.

Shikaichi még mindig döbbenten ült a fűben, de tudta most már minden rendben lesz, hiszen rájött, hogy hogyan válhat erősebbé, hogyan lehet ő a legjobb a klánjában.

Eközben a Hokage irodájában:

- Fontos közölni valóm van veled Shikamaru! – mondta egy szőke nő, magas hangján.

- Mi lenne az, Tsunade-sama? – kérdezte Shikamaru.

- A saját csapatoddal együtt összesen csak három csapat jelentkezett a Chuunin vizsgára!

- Mi...mit jelentsen ez? – döbbent le a jounin.

- Csak egy-egy elleni harcok lesznek! A vizsgát, pedig előrehozom…

- Micsoda?

-… HOLNAPRA! – harsogta a nő.

- Nem kívánok már többet módosítani rajta, ez az utolsó döntésem! Holnapra készítsd fel a geninjeidet a nagy napra! – folytatta szigorúan.

- Értettem! – sziszegte Shikamaru, majd elteleportált.

Amint kiüresedett irodája, Tsunade fölállt a székből, majd az ablakhoz sétált.

„Felnőttél te is, Shikamaru” – gondolta, s tekintetével egy hatalmas sziklát figyelt, amin a Hokagék arcképe volt látható.

A következő rész tartalmából: Végre eljött a várva várt nap, elkezdődik a vizsga, de vajon ki hogyan reagál arra, hogy a kihirdetett időpontnál jóval hamarabb kell összemérkőzniük?

Legközelebb: A Hokage döntése: Előrehozott Chuunin vizsga!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés