Ki lesz a tanárunk? Shikamaru első találkozása a tanítványaival!

Gyönyörű nap volt ez is, mint mindig. Konoha még az elmúlt 12 év után is a virágkorát élte. Történetünk egyik főszereplője, Nara Shikaichi épp a falu egyik kevésbé lakott részén sétált. Azon gondolkozott vajon milyen lesz az első találkozás a tanárával, és hogy egyáltalán milyen ember is lehet valójában. Fölnézett. Egy lágy szellő futott végig a tájon, ami magával ragadott néhány falevelet. Ahogy így elmélkedett magában, hirtelen észrevette, hogy valaki közeledik vele szemben. Shikaichi megijedt, és elő akarta szedni az egyik kunaiját, hogy majd azzal támad a váratlan vendégre, de ekkor fölismerte „ellenfelét”. A saját barátnője volt az, Hyuuga Kyorou.

- Te meg rám akartál támadni? – kérdezte fölháborodottan Kyorou.

- Nem, dehogy is, de jobb az elővigyázatosság. – válaszolta a lány.

- Most, hogy így egy csapatba kerültünk, végre több időt is együtt tölthetünk. – mondta Kyorou, és elindultak a másik irányba.

- Te már gondolkodtál azon, hogy vajon milyen lesz a tanárunk? – kérdezte Shikaichi.

- Tanár? Nélküle minden sokkal jobb lenne…nem kéne folyton tanulni, és tanulni, minden csak a szórakozásról szólna! – Kyorou szinte beleélte magát a mondatba.

- De így, hogy éred el, hogy te legyél az egyik legjobb a klánodban?

- Háááát…majd meglátjuk… - mondta elgondolkozva Kyorou.

- Na épp ezért kell neked egy tanár! Gyere, mert lekéssük az első találkozót! – és Shikaichi már futott is a megbeszélt hely felé.

- Deeee… – barátnője alig tudta őt beérni.

A találkozó helye egy hatalmas tisztás volt, néhol egy-egy fával. A két lány körülnézett, de sehol se találtak senkit.

- Mi is késtünk 10 percet, de sensei még mindig nincs itt. Vajon hol lehet? – kérdezte Shikaichi.

- Biztos ő is úgy gondolja, hogy jobb tanárok nélkül. Már most megkedveltem. – jelentette ki Kyorou, és leült az egyik farönkre.

- Ne mondj már ilyeneket! Biztos jönni fog, csak késik.

- Neeeem! Mondom, hogy elhatározta, hogy nem fog jönni! – mondta határozottan Kyorou.

- De jönni fog!

- Nem fog jönni!

- De jönni fog!

-Nem fo… - Kyorou nem tudta befejezni a mondatot, mert ekkor egy nagy robbanással megérkezett a tanáruk.

„Ő lenne a mi senseink?” – Shikaichi végignézett a tanárukon. Egy középmagas férfi állt előtte, akinek barna szeme, és fekete lófarokba fogott haja volt.  Ruhaként egy zöld chuunin egyenruhát alatta, pedig egy fekete hosszú ujjú felsőt és egy ugyan ilyen színű nadrágot viselt. A fejvédőjét, pedig a bal karján hordta.

-Üdvözlök mindenkit! A nevem Nara Shikamaru. Engedjétek meg, hogy bemutassam a harmadik csapattársatokat, Sarutobi Ayame-t. – mondta, miközben megfogta a mellette álló lány vállát. „Bah…ez olyan kellemetlen…csak egyetlen tanítványt szerettem volna erre, tessék három is lett…ráadásul mind lány”

- A 3.-ik Hokage egyik leszármazottját? – kérdezte Shikaichi.

- Igen.

- Tudtommal két fia született. – mondta Kyorou.

- Akkor ki az apukája? – kérdezte egyre nagyobb kíváncsisággal Shikaichi.

Ayame elszomorodott a kérdés hallatán, és csak bánatosan nézett maga elé.

-Ayame apukája meghalt még a születése előtt. - mondta Shikamaru komoran.

Egy hűvös szél süvített át a mezőn, néhány percig az egész társaság elhallgatott. Shikamaru fölnézett az égre. A felhők között Asuma képét vélte fölfedezni, ahogy épp a cigijét szívta.

„Szegény lány, még az apukáját se ismerhette meg” – gondolta Shikaichi.

Ayame még mindig szomorkodott, de ekkor észrevette Shikamaru, és leguggolt hozzá.

- Nincs semmi baj, nyugodj meg, én mindig itt leszek veled! – vigasztalta, majd újra az égre nézett, és most már tisztán látta Asumát, amint mosolyogva nézett feléje. Shikamaru is elmosolyodott.

„Sensei úgy bánik vele, mintha a pótapukája lenne…végül is nem baj, csak ne tanuljunk folyton” – gondolta Kyorou.

- Most pedig szeretném, ha bemutatkoznátok! – jelentette ki Shikamaru.

- Én, én szeretnék lenni az első! – jelentkezett izgatottan Kyorou. „Most végre megmutatom neki, hogy utálok tanulni, és lehet lesz velem olyan megértő, hogy ezt szemmel tartsa”

- Várj, még el se mondtam, miről beszéljetek! Nos, a szempontok: mit szerettek, mit utáltok, és mik a terveitek a jövőre nézve.

Végül valóban Kyorou kezdte elsőként a bemutatkozást:

- Hyuuga Kyorou volnék személyesen. Amiket szeretek az a viccelődés, harc, barátaimmal való lógás és a kedvencem a sensei szekálás. Amiket nem bírok azok a sznobok, illetve az olyanok akik, bántják a kisebbeket vagy a gyengébbeket, azokat szó szerint rühellem. Célom a jövőre nézve...hm...hát...nem is tudom...talán az Anbu osztaghoz szeretnék tartozni, de nem tudom igazából...

„Sensei szekálás…meglátszik, hogy lány…viszont szép tervei vannak a jövőre nézve, de egyelőre még nincs elég kitartása hozzá” – gondolta Shikamaru.

Most Shikaichi következett:

-Amit szeretek… hmm...azon gondolkozni, hogy lehetnék erősebb. Amit utálok az, hogyha valaki nem ért velem egyet, vagy pedig lázadozik. A célom hogy jobb, okosabb, és ügyesebb legyek, és én legyek az egyik legjobb a klánomban.

„Ügyes, ügyes, ha szorgalmas lesz, akkor talán még el is érheti a célját”

Ayame izgatottan nézett körbe. Tudta, hogy most ő következik, de nem tudott megszólalni. Fogalma se volt mit mondjon, és félt attól, hogy a többiek majd csak lenézik őt.

- Sa...sa…rutobi... Ayame…vagyok. Amit szeretek… - mondta Ayame félénken, miközben néha-néha Shikamarura pillantott.

- Téged már ismerlek Ayame, nem muszáj bemutatkoznod. – mondta Shikamaru de, a lány még mindig a tanárát nézte.

- Shikamaru-sensei…- mondta halkan Ayame.

A következő rész tartalmából: Eljött az első komolyabb próba ideje. Vajon kinek sikerül? Vagy talán hőseink még a Chunnin vizsgán se indulhatnak? Kiderül a következő részben!

Legközelebb: Az első megmérettetés! Vajon kinek sikerül megszereznie a csengőket?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés