Egy kis pihenés! Shikamaru féltve őrzött titka!

Kis csapatunk végre beért Konohába, és hogy kipihenjék fáradalmaikat, egyből az étterem felé vették az irányt. Ahogy így sétáltak Shikamaru hátranyúlt a zsebébe, és elővette az öngyújtóját, és egy doboz cigit. Kivett egy szálat a dobozból, és a szájába tette, majd az öngyújtóval párszor próbálkozott mire pirosas lángja meg nem égette a dohány végét.

Persze Kyorou nem tudta szó nélkül hagyni a történteket:

- Sensei, ezt most komolyan gondoltad? – mondta mérgesen.

- Csak idő kérdése és megszokod. – válaszolta Shikamaru, miközben Kyoroura pillantott.

- Khöm – khöm! Ettől könnyezik a szemem, és szörnyű szaga van! – mondta Shikaichi köhögve.

Ayame nem szólt semmit. Valószínűleg ő már megszokta tanára káros szenvedélyét.

- Végre megérkeztünk! – jelentette ki Shikamaru.

- Akamichi barbecou. – olvasta az ajtó fölött lévő táblát Kyorou, majd mind a hárman beléptek.

Bent egy termetes vörös hajú férfi várta őket.

- Ez a köv… - szólalt meg Kyorou, de nem tudta befejezni, mert Shikamaru a szájára tette a kezét.

- Előtte tabu kimondani ezt a szót! – szólt rá.

- Mondtál valamit? – kérdezte az étterem tulajdonosa.

- Semmi, semmi különöset, Chouji! – válaszolta zavartan Shikamaru.

- Rendben! Akkor foglaljatok helyet!

Hőseink leültek az egyik asztalhoz, és nem sokkal később már érezni lehetett a sült hús illatát.

- Itadakimasu! – kiáltotta Kyorou, majd két kézzel nekirontott az ételnek.

- Rengeteget eszel Kyorou! A végén még elhízol! – szólt rá Shikaichi.

„Valóban. Most már értem miért mondta Choujinak Asuma, hogy jobb lenne fogyóznia. Mennyi pénzbe fog ez nekem kerülni? Ráadásul még meg se látszik rajta.” – gondolta Shikamaru.

Végül mindenki jóllakott, és a fizetésre került a sor.

„Képtelenség, hogy innen teli pénztárcával távozzak” – gondolta csüggedten Shikamaru.

- És a végösszeg… - mondta Chouji – Mivel a legjobb barátom vagy, nem kell fizetned érte semmit!

- Köszönöm Chouji! Rendes barát vagy! – válaszolta Shikamaru.

- Köszönjük az ételt! Majd jövünk máskor is! – búcsúzott el Shikaichi.

„Huh, ezt most megúsztam, de legközelebb biztos nem lesz ekkora szerencsém...” – gondolta megkönnyebbülten Shikamaru, majd mind a hárman kiléptek az ajtón.

- Azt hiszem mára ennyi volt. Későre jár, és még van egy kis elintéznivalóm! Holnap találkozunk! – köszönt el Shikamaru, majd elindult a másik irányba.

- Azt hiszem én is megyek! Sziasztok! – Ayame hazafelé indult.

- Elintézni valója van? – kérdezte Shikaichi.

- Muszáj nekünk is tudnunk erről. Előttünk nem lehet titka. Gyere Shikaichi, kiderítjük! – mondta Kyorou, majd megfogta a társa kezét, és elindult.

Hamar kiszúrták a tanárukat a tömegben. Shikaichi és Kyorou pedig követte őt. Shikamaru első útja egy butikhoz vezetett. Belépett az ajtón, a két lány pedig elrejtőzött az épület előtt lévő hatalmas virágcserép mögött. Innen hallgatták a bentről kiszűrődő hangokat.

- Most érdemes vásárolni! Ilyenkor a legszebbek! – mondta valaki odabent.

- Köszönöm Ino! – válaszolta feltehetően Shikamaru.

Amikor kilépett az ajtón egy nagy virágcsokor volt a kezében. Shikaichi és Kyorou kíváncsisága csak egyre nőtt, így tovább követték őt.

- Vajon mire kell neki a virág? – kérdezte Shikaichi.

- Már én is szeretném tudni! – válaszolta Kyorou.

Shikamaru következő állomása egyenesen Konoha főkapujához vezetett, ahol már valaki várta őt.

„Ki lehet ez a nő? Talán sensei szerelme? Végre megtudtam valami izgalmasat a tanárunkról!” – gondolta Kyorou.

- Üdvözöllek újra Konohában! – köszönt Shikamaru. – Gondoltam kedveskedek neked egy csokor virággal! – mondta, de ekkor…

- Vigyázz! A hátad mögött! – kiáltotta a nő, és elővette méretes fegyverét, majd lesújtott vele.

- Temari! – mondta Shikamaru, de ekkor már késő volt. A szélhullám darabokra szaggatta a kezében lévő virágot.

- Huh! Csak pár kölyök volt! – állapította meg Temari.

Shikamaru hátranézett, és mérgesen vette észre a tanítványait:

- Ti meg mit csináltok itt? Elrontottátok a randim! Holnap mind a hárman korán reggel küldetésre mentek! – mondta idegesen.

- Hehe! Ilyennek se láttalak még az elmúlt 14 évben! – nevetett Temari.

Végül ez a nap nem túl szerencsésen végződött a kis geninek számára, és szomorúan kullogtak hazafelé.

A következő rész tartalmából:  A múltban sokszor kegyetlen dolgok történnek, de néha olyanoktól kapjuk a lelki támaszt, akikre eddig nem is számítottunk. Vajon ki lesz ez a személy?

Legközelebb: A büntetés! Ayame szomorú könnyei!

Ígérem a következő részben minden kiderül!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés