Az első megmérettetés! Vajon kinek sikerül megszereznie a csengőket?

- Így, hogy most megvolt a bemutatkozás, szeretném, ha indulnátok a Chuunin vizsgán. – mondta Shikamaru.

- Chuunin vizsga? – kérdezte döbbenten Shikaichi.

- Ahhoz, hogy elérjétek a céljaitokat, magasabb szintre kell fejlődnötök. Ötféle ninja rang létezik. Akadémia tanuló, genin, chuunin, jounin és ANBU. Akik az Akadémiára járnak ők az akadémiai tanulók. Ha a tanulmányai végén sikeres vizsgát tesz, akkor geniné válhat, és megkaphatja a falu fejvédőjét. A következő szint a chuunin, amit az előbb említett vizsga elvégzése után érhet el a ninja. A jounineket, mint például engem is, a Hokage választja ki, és csak kevés ninja éri el ezt a szintet. Végül az ANBU, ami egy különleges osztag, és a falu védelmét szolgálja. De még mielőtt valóban indulnátok a vizsgán, ki kell állnotok egy próbát. – mondta Shikamaru, és elővett a zsebéből két csengőt, amiket a nadrágjához rögzítet. – Akinek sikerül elvennie tőlem valamelyiket, az átment.

- De hisz csak kettő van. – állapította meg Shikaichi.           

- Bizony, egy valakinek nem fog sikerülni.

„Ez így nem ér! Csak két csengő van, és semmi kedvem ehhez az egészhez… Miért nem szórakozunk egy kicsit?” – gondolta Kyorou.

- Felkészültetek? – kérdezte Shikamaru.

- Igen! – mondta elszántan Shikaichi.

A két másik lány elfutott. Kyorou balra az egyik bokor felé, Ayame pedig jobbra, az erdőbe. Csak Shikaichi maradt a tanárával szemben.

„Most meg miért futnak el? A csengők itt vannak senseinél…Nincs más választásom, nekem kell támadnom” – gondolkozott Shikaichi. – Kagemane no jutsu! – kiáltotta, és az árnyéka elkezdett közeledni Shikamaru felé. „Sikerülni fog” – gondolta bizakodva. Ám amikor hozzáért volna az árnyék Shikamaruhoz, egy nagy robbanással eltűnt, és csak egy fadarab esett a földre. „Micsoda? Nem tudok mozogni…Mégis hogy csinálhatta?” – gondolta rémülten.

- Egy ninja nem hagyhatja, hogy az ellenfele a háta mögé kerüljön. – szólalt meg Shikamaru, Shikaichi háta mögött.

„A fenébe…a csapdájába estem…valamit ki kéne találnom…”

Eközben Ayame az erdőben bolyongott. Ahogy így sétált, hirtelen arra lett figyelmes, hogy a földön egy árnyék egyre jobban közeledik feléje. Körbenézett, de a menekülésen kívül nem volt jobb ötlete, így futásnak eredt.

- Nem menekülsz! – mondta Shikamaru, majd leugrott a fáról, és üldözőbe vette Ayamet.

„Követ engem?” – gondolta, miközben hátranézett, de ekkor hirtelen észrevette, hogy üldözőjének a nadrágján nincsenek ott a csengők. „Csak egy elrontott klón lenne?” – gondolta, majd eldobott két kunait feléje. A kunaik sebesen száguldtak a célpont felé, majd mikor eltalálták egy robbanással eltűnt. „Huh, tényleg csak egy klón volt” – sóhajtott Ayame.

Kyorou még mindig a bokorban várakozott. Azon törte a fejét vajon mit tegyen, hogy a csengőket megszerezze. Úgy döntött először inkább megvizsgálja a helyzetet, és használta a képességét:

- Byakugan! – kiáltotta, és a szemei körül megjelentek az erei. Erősen koncentrált arra a helyre, ahol Shikamaru állt, és meglepődve vette észre, hogy Shikaichi is ott van. „Miért nem mozog? Miért nem támadja meg?” – gondolta, majd a földre pillantott. „Mi? Erős chakra áramlik a földből. Mi lehet ez? Shikaichi a saját jutsuja fogságába esett?”

- Felesleges bármin is gondolkoznod! – mondta Shikamaru. – Ebből jutsuból nem szabadulsz!

„Teljesen háttal vagyok neki, és még fordított esetben se, tudnék semmit se tenni, hisz nem tudok mozogni…” – gondolta Shikaichi.

„Ha megpróbálnám elterelni a figyelmét, megmenthetném a csapattársam, és ketten rátámadhatnánk. Tökéletes terv!” – és Kyorou pár shuriken után nyúlt, majd eldobta őket. Fegyverei eltaláltak egy közeli fát, de Shikamaru meg se mozdult, még mindig a támadására koncentrált.

- Micsoda? – kiáltott rémülten Kyorou.

„Megpróbált megzavarni engem. Ügyes, de nem eléggé” – gondolta Shikamaru, de ekkor ijedten vette észre, hogy újabb shurikenek közelednek feléje, csak most pont vele szemben, amik eltalálták a nadrágjára erősített csengők madzagát.

- Szép találat Ayame! – dicsérte meg Shikamaru. – De… - mondta, majd egy újabb kisebb árnyék kezdett el kinyúlni, ami végül fölemelkedett, és elkapta a két csengőt.

Mindenki döbbenten nézett. Ayame közel járt a célhoz, mégsem sikerült neki elérnie.

- Sakk-matt! – kiáltotta Shikamaru, majd a két másik lány felé is elkezdtek közeledni az árnyékai, amik végül elfogták őket.

A helyzet reménytelennek látszott:

„Vesztettünk…nem sikerült egyetlen csengőt sem megszereznünk” – gondolta szomorúan Kyorou.

„Ha nem lehetek Chuunin, sose fogom elérni a célom, hogy én legyek az egyik legjobb a klánomban” – Shikaichi is elkeseredetten nézett maga elé.

„Shikamaru-sensei mindig megdicsért engem. De most elbuktam…így soha se fog elismerni” – Ayame a szomorúságtól már majdnem sírt.

- Mindannyian átmentetek! – mondta hirtelen Shikamaru. – Ez egy hosszú, és fárasztó nap volt! Úgy döntöttem, hogy inkább meghívlak titeket az egyik barátom éttermébe! – majd az árnyékok elengedték őket.

Shikaichi fáradtan esett térdre. Még sohasem volt ilyen sokáig a saját képessége csapdájában.

- Éljen, éljen! Sikerült! Alig várom, hogy egyek valami finomat, és pihenjek egy kicsit! – örvendezett Kyorou.

Ayame boldogan mosolygott. Tudta, most kapott még egy esélyt tanárától.

- Ideje indulnunk! – mondta Shikamaru, és mind a négyen elhagyták a kis tisztást.

A következő rész tartalmából: Shikamaru valamit titkol? De vajon mi lehet ez a titok? Kyorou és Shikaichi kíváncsisága elvezet a megoldáshoz.

Legközelebb: Egy kis pihenés! Shikamaru féltve őrzött titka!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés