A b�ntet�s! Ayame szomor� k�nnyei!

Kyorou �s Shikaichi m�r kor�n reggel �ta v�rakoztak, de Shikamaru szok�s�hoz h�ven, m�g mindig nem volt a megbesz�lt helyen:

- M�r megint k�sik? – k�rdezte Shikaichi.

- �gy l�tszik! Mi �rj�nk ide kor�n, de � majd ide�r d�lben! Ez �gy nem fair! – mondta d�h�sen Kyorou, de ahogy ezt kimondta Shikamaru �s Ayame m�r k�zeledett fel�j�k.

Amint oda�rtek Kyorou egyb�l megeml�tette a k�s�st:

-Sensei! M�r mi�ta itt v�runk r�d? Megint nem j�tt�l id�ben!

- Eln�z�st, csak Ayamet k�rtem el az anyuk�j�t�l. – mondta Shikamaru.

„Biztos hogy elengedett anyu? Shikamaru-sensei furcs�n viselkedik”– gondolta a l�ny, �s visszaeml�kezett arra a besz�lget�sre, amikor tan�ra �rte j�tt:

„- Szeretn�m, ha most a l�nya velem j�nne! Sajnos olyan dolog t�rt�nt, ami miatt most b�ntet�sbe vannak! – mondta Shikamaru Ayame anyuk�j�nak, Kurenainak.

- De Shikamaru-sensei, �n nem is voltam benne! – mondta Ayame k�ts�gbeesve.

- Te is a csapatba tartozol! Velem kell j�nn�d! – Shikamaru kezdte elvesz�teni a t�relm�t.

- Igaza van, mi�rt kevern�d ebbe bele? – k�rdezte Kurenai, de Shikamaru v�lasz helyett csak megfogta Ayame kez�t, �s kis�t�lt vele az ajt�n.

- Shikamaru! – ki�ltotta a n�, de m�r nem hallotta meg…”

- Nos, ha mindannyian itt vagytok, elmondan�m a k�ldet�s c�lj�t. – folytatta tan�ruk.

- Musz�j most k�ldet�sre menn�nk? – k�rdezte Kyorou.

- Hogy akarsz �gy a legjobb lenni? – v�gott vissza Shikaichi.

- Folytathatom? – sz�lt k�zbe Shikamaru kiss� t�relmetlen�l. – A feladat az lenne, hogy az egyik megb�z�nak elveszett a macsk�ja, �s nek�nk kell �t megkeresni. A szemtanuk szerint valahol itt a k�zeli erd�ben lehet, de enn�l t�bbet nem tudunk. – mondta, majd kiosztott mindenkinek egy mikrofont. - A terv az, hogy sz�tv�lunk, �s a mikrofonok seg�ts�g�vel mindenki jelent�st tesz a helyzetr�l. �rtett�tek?

- Igen! – mondta mindenki k�rusban, �s elindultak a falu k�l�nb�z� pontjai fel�.

P�r perc m�lva m�r mindannyian az erd� s�r�j�ben kerest�k az elveszett macsk�t. Shikamaru Kyorout k�rdezte meg el�sz�r a helyzetr�l:

- Jelent�st k�rek! Megtal�ltad a c�lszem�lyt? – mondta Shikamaru a mikrofonba.

- M�g nem, de rajta vagyok! – v�laszolt Kyorou, majd megk�rdezte a m�sik k�t csapatt�rs�t is. Shikaichin�l mindent rendben tal�lt, de Ayame sajnos nem v�laszolt neki.

- Ayame, Ayame! V�laszolj! – kiab�lta, de v�lasz �jb�l nem �rkezett.

Ek�zben a l�ny egy kis tiszt�son �lt, �s szomor�an n�zett a t� t�kr�be. Mikrofonj�t a f�ben hagyta, amiben m�g mindig hallani lehetett, ahogy Kyorou �t keresi, de nem foglalkozott vele.

„Mi�rt pont �n…mi�rt nekem van ilyen sorsom? Mindenki boldog…mindenkinek rendes csal�dja van…csak �n vagyok ilyen szerencs�tlen…Shikamaru-sensei se kedvel m�r engem…mi�rt…?” – gondolta, �s lecs�p�g� k�nnyei �sszezavart�k t�k�rk�p�t. „Igazs�gtalan volt velem, hogy erre a k�ldet�sre k�ld�tt, mikor �n nem is voltam benne Kyorou�k cs�nytev�s�ben.” – folytatta gondolatait, de ekkor mozg�st vett �szre az egyik bokorban, �s a zseb�hez ny�lt, hogy el�vegye fegyvereit, �m mikor �szrevette, hogy ki az leeresztette a kez�t.

- Te meg mit csin�lsz itt? Mi�rt nem v�laszolt�l nekem? – k�rdezte m�rgesen Kyorou, de mikor �szrevette Ayame szomor� szemeit, r�gt�n elsz�llt minden haragja. – Valaki b�ntott Ayame? – k�rdezte Kyorou k�v�ncsian, de a l�ny nem sz�lt semmit, tov�bbra is a k�k vizet n�zte.

- Tudod,… - folytatta Kyorou elgondolkodva - … nem csak veled volt ilyen kegyetlen a sors. M�g eg�sz kicsi voltam, amikor a sz�leim meghaltak. – Ayame ezen a ponton d�bbenten n�zett – B�kess�gben �lt�nk t�vol a Konoh�t�l egy kis faluban, de egy nap egy rabl�banda t�madott r�nk. A bandit�k mindent leromboltak, amit csak az �tjukba ker�lt, s a sz�leimet a szemem l�tt�ra �lt�k meg. F�ltem, de megpr�b�ltam elmenek�lni, ami v�g�l nagyon nehezen, de siker�lt. Le�ltem egy f�hoz, �s csak akkor d�bbentem r� mi t�rt�nt velem. Elvesztettem a sz�leim, akikn�l eddig biztons�got tal�ltam. Hirtelen r�m t�rt a s�r�s, �s egyszer�en nem tudtam abbahagyni. K�nnyiem lecsurogtak az arcomon, de nem t�r�dtem vele, csak ki akartam magamb�l adni a f�jdalmamat. V�g�l nem b�rtam tov�bb, teljesen kimer�ltem a k�nnyekt�l �s a f�lelemt�l, �s elnyomott az �lom. Arra �bredtem, hogy valakik j�rk�lnak a k�zelemben. Nem mertem kinyitni a szemem, pedig hallottam, ahogy a l�pteik egyre er�s�dnek, v�g�l val�sz�n�leg meg�lltak el�ttem. F�lve kinyitottam a szemem, �s l�ttam, hogy h�rom maszkos ember az. Az ANBU osztag volt. Egyik�k odas�t�lt hozz�m, �s f�lemelt, majd a h�t�ra vett. Legsz�vesebben ordib�ltam volna, hogy nem akarok vel�k menni, de m�r t�l f�radt voltam hozz�, �gy hagytam magam. �jra behunytam a szemem, �s elaludtam. M�snap reggel egy �gyban �bredtem. K�r�ln�ztem. Az eg�sz helys�g egy korteremre eml�keztetett. K�s�bb kider�lt, hogy a konohai korh�zban vagyok. Hetek teltek el mire fel�p�ltem, �s k�zben el�rult�k azt is, hogy �n voltam az egyetlen, aki t�l�lte a t�mad�st. Ez �jb�l csal�dott� tett, de hamarosan be�rattak az Akad�mi�ra. Itt ismertem meg Shikaichit is, akivel egyb�l nagyon j� bar�tok lett�nk. V�g�l egyre t�bb embert ismertem meg Konoh�ba, akik fontosak lettek sz�momra…Ayame te is ilyen ember vagy nekem… Ez�rt k�rlek, hogy ne t�r�dj bele a sorsodba. A s�r�ssal nem oldasz meg semmit!

Ayame m�g mindig d�bbenten n�zett. Teljesen meglep�d�tt Kyorou utols� mondatain. Darabig m�g �gy �llt, majd v�giggondolta mag�ban a l�ny szavait, �s elmosolyodott.

- K�sz�n�m! – mondta Kyorounak.

- Igaz�n nincs mit! – mosolyodott el a t�rsa is.

Ekkor hirtelen �jra l�ptek zajait lehetett hallani, �s Shikaichi �s Shikamaru t�nt fel a bokrok k�z�l.

- V�gre, hogy megvagytok! M�r �r�k �ta titeket keres�nk! – mondta Shikaichi, akinek a kez�ben m�r ott volt a keresett macska. – Mivel most m�r mindenki megvan, mehet�nk is vissza jelent�st tenni. – folytatta, de ekkor elhallgatott. Shikamaru Ayam�ra n�zett, aki zavartan s�t�tte le a szem�t.

- Sajn�lom a t�rt�nteket! – sz�lalt meg komoran tan�ra. – R�j�ttem igaza volt anyuk�dnak!

- Shikamaru-sensei! – motyogta Ayame. – Shikamaru-sensei! – ism�telte hangosabban, �s k�nnyeit hullatva odaszalad hozz�, majd �t�lelte. – Annyira �r�l�k, hogy nem haragszol r�m! – szipogta. Shikamaru el�sz�r meglep�d�tt a l�ny reakci�j�t�l, de ut�na vigasztal�sul megsimogatta a fej�t. – Nincs semmi baj! – mondta neki.

 „Ayame most is s�r…de most �r�m�ben…�s enn�l az �rz�sn�l nincs szebb” – gondolta boldogan Kyorou.

- Shikamaru nem �gy viselkedik, mint Ayame p�tapuk�ja? – k�rdezte Shikaichi a l�nyt�l.

- Igen, hiszen Ayam�nek pont erre van sz�ks�ge. – mondta Kyorou mosolyogva.

V�g�l mindannyian visszat�rtek a faluba, �s boldogan adt�k �t a macsk�t a gazd�j�nak. A nap v�g�re m�r senkise �gy gondolt erre a k�ldet�sre, mint egy b�ntet�sre.

A k�vetkez� r�sz tartalm�b�l: Hamarosan itt a Chuunin vizsga, �s Shikaichi m�g semmit se edzett? Itt az ideje, hogy � is fejl�dj�n egy kicsit.

Legk�zelebb: Tr�ning a jav�b�l! Shikaichi, a felt�rekv� genin!

S�g� 2 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

2009.11.08. 18:22 Shikaichi-chan Hello! K�szi, hogy elolvastad :))) Shuriken = dobocsillag, Kunai =dob�t�r :) Igen, az meg lehet, hogy nem j�l ragozom �ket. Esetleg majd �tn�zem, �s �t�rk�lom ahol rosszul �rtam :) �gyl�tszik ez a hiba n�llam is megvan, mint a legt�bb fanficben... Valahogy erre is megpr�b�lok majd figyelni, de mivel �n nem �rzem, hogy hol van a hiba, �gy viszont neh�z lesz... �s �r�l�k, hogy tetszik :) Rem�lem a folytat�s is ugyan�gy bej�n majd!

2009.11.07. 18:39 Rumiko Egyenl�re csak eddig jutottam. A t�rt�net j�, r�g �ta nem olvastam fan ficcet - a saj�t fejb�l el�szedettek meg teljesen m�sok - a jap�n-magyar �r�sra figyelj. A dob�csillag �s a dob�t�r jap�n megnevez�se sz�momra h�t... nem vagyok j�rtas Narut�ban, sz�val nem tudom, hogy melyik, melyik, de ki lehet tal�lni. N�ha elveszek a t�rt�netben, hogy mikor ki mondja a sz�veget, �s kinek. Ett�l f�ggetlen�l tetszik, �s holnap folytatom is az olvas�s�t :D