Sziasztok!

A nevem Shophia Green, 15 �ves vagyok, �s mindenn�l jobban im�dom az animeket �s a mang�kat!  �s, hogy mi a legnagyobb �lmom? Nan�, hogy eljutni egy animeconra! Ez id�ig nem is lenne akkora gond, csakhogy… Szeretn�k be�lt�zni is, m�gpedig a kedvenc anim�m f�szerepl�j�nek, Edward Elricnek. De tudj�tok mennyibe, ker�l beszerezni egy j� cosplay ruh�t? Rengeteg! �gy azt�n a p�nz hi�ny�ra hivatkozva f�ladtam, hogy valaha is siker�l megval�s�tanom az �lmomat…

�m egy nap minden megv�ltozott. Bel�pett az �letembe egy szem�ly, aki rem�nyt adott arra, hogy el�rjem a c�lomat, amit m�r r�g�ta magam el� t�ztem… � volt Edward Elric, a karakter, akit cosplayelni akartam…

ELS� FEJEZET:

Csak egy �tlagos napnak indult…

- Shophia… - hallottam egy ismer�s hangot a k�zelemben. – Shophia, k�rlek, �bredj fel!

- Hagyj m�r! – v�laszoltam ny�g�sen, - Aludni akarok! – majd a fejemre h�ztam a takar�m, �s pr�b�ltam nem figyelni r�.

- Shophia… �n vagyok az, Edward Elric! – hallottam �jra a hangj�t.

- Edward Elric…? – a n�v hallat�n egyb�l f�lfigyeltem, - Az nem lehet… Biztos csak �lmodom… - majd megfordultam az �gyban, �s pr�b�ltam tov�bb aludni.

- Ak�r hiszed, ak�r nem, ez a val�s�g! – sz�lalt meg ism�t – Csak nyisd ki a szemed, �s gy�z�dj meg r�la!

Ezeket a szavakat m�r �n sem tudtam figyelmen k�v�l hagyni. Lassan kinyitottam a szemem, de az el�m t�rul� l�tv�nyt�l szinte sokkot kaptam. Egy apr� kis chibi-szer� l�ny lebegett el�ttem, aki teljesen �gy n�zett ki, mint a kedvenc anime-szerepl�m, csak sokkal kisebben:

- T-te… Nagyon hasonl�tasz r�! – hebegtem.

- �dv�z�llek, Shophia Green! – n�zett r�m a nagy aranybarna szemeivel, amelyek az arca nagy r�sz�t eltakart�k. – M�t�l �n leszek a soulmated!

- Soulmate? – k�rdeztem meglep�d�tten. – Mi az a soulmate?

- �gy l�tszik, m�g nem hallott�l r�lunk… - felelte, majd lehunyta a szemeit �s karba tette a kez�t.

- H�t nem… - f�l�ltem az �gyamban.

- Mi vagyunk az anime-szerepl�k f�ldi megtestes�t�i! – v�laszolta, egy hatalmas vigyorral az arc�n.

- Val�ban? – n�ztem r� �rtetlen�l, majd visszapillantottam. Kezeimmel �tkaroltam a f�lh�zott l�bamat, �s csak magam el� b�multam. – Tudod, volt egy �lmom… - sz�laltam meg hirtelen. – Volt egy �lmom, hogy egy nap eljutok egy animeconra, �s cosplayellek t�ged… De sajnos id�ig nem siker�lt megval�s�tanom…

- Shophia… - soulmatem most szomor�an figyelt engem.

- Mindegy… Nekem most m�r mennem kell… V�r az iskola, �s ha nem indulok el id�ben, akkor elk�sek. – azzal megragadtam a t�rsamat, �s a k�zeli szem�tkos�rhoz s�t�ltam vele. Persze � pr�b�lt kiszabadulni a kezem szor�t�s�b�l, de �n er�sebben fogtam �t:

- Sajn�lom Ed, de nem akarom, hogy a sz�leim �szrevegyenek… - majd bele raktam a pap�rokkal teli szemetesbe, �s r�tettem a tetej�t, hogy m�g v�letlen se tudjon kij�nni.

Miut�n a soulmatem eltettem l�b al�l, a ruh�imhoz ny�ltam, �s a f�rd�szoba fel� vettem az ir�nyt. Odabent letettem a ruh�imat az egyik sz�kre, be�lltam a f�rd�k�dba, �s megnyitottam a csapot. Egy darabig �lveztem, ahogyan a melegv�z f�lforr�s�tja a testem, de hamar elkalandoztak a gondolataim:

- Vajon mi�rt j�tt el hozz�m? …Mit akarhat t�lem? …L�teznek m�s soulmatek is?

V�g�l elz�rtam a csapot, �s letettem arr�l, hogy ezekre a k�rd�sekre valaha v�laszolni is tudjak. Gyorsan f�lkaptam a ruh�imat, �s a k�vetkez� �llom�somhoz s�t�ltam.

A bej�rati ajt� el�tt lekaptam a sz�gr�l a kulcsot, majd kinyitottam vele az ajt�t, �s beengedtem rajta a fekete-feh�r sz�r� macsk�mat:

- Dotty-chan! – ki�ltottam, majd f�lkaptam az �lembe, – Gyere, megy�nk enni! – azzal a konyh�ba s�t�ltam vele.

Dottyt v�g�l leraktam a t�lk�ja el�, mire � odas�t�lt hozz�m, �s h�zelegve a l�bamhoz d�rg�l�z�tt:

- Mindj�rt kapsz enni, csak egy pillanat! – �s kivettem a h�t�b�l egy megbontott macskakonzervet, majd a t�lk�j�ba tettem bel�le egy kicsit, Dotty pedig el�gedetten fogott hozz� az elt�ntet�s�hez.

- Ideje nekem is ennem valamit… - gondoltam, �s a h�t�b�l el�vettem a vajkr�met �s a szal�mit. K�t kenyeret megkentem, szal�mikkal iz�s�tettem, majd �sszebor�tottam. M�r �ppen bele akartam harapni mikor egy hang �t�tte meg a f�lemet:

- Shophia… V�rj meg… - hallottam Ed hangj�t.

- M�gis, hogy jutott ki a szemetesb�l…? – jutott hirtelen eszembe.

- Shophia… �n…

- Mondtam m�r, hogy nem �rek r�! – sz�ltam r� m�rgesen, �s r�raktam az egyik poharat, mire � �sszetette a kezeit, mintha tapsolna, majd az �veg fal�ra helyezte �ket. A poh�r egy-k�t szikra k�s�ret�ben elt�nt, helyette, pedig egy Edre hasonl�t� �vegszobor jelent meg az asztalon.

-Alk�mia…? Sz�val erre is k�pes… - d�bbentem le.

- Ki olyan kicsi, hogy m�g egy poh�r al� is elf�r? – n�zett r�m m�rgesen.

- Val�ban olyan, mint az eredeti… - gondoltam mosolyogva.

- Shophia… - v�ltott hirtelen t�m�t –, �n csak azt akartam mondani, hogy nem szabadna f�ladnod az �lmod. Ha akarod, �n tudok benne seg�teni!

-Val�ban? – a meglep�d�tts�gt�l m�g a keny�r is majdnem kiesett a kezemb�l.

- Igen – b�lintott -, el�tte viszont m�g el kell neked mondanom valamit…