The Miraculous Person

"Olyan kicsi vagy, hogy hozz�d k�pest egy t�rpe �ri�s..."

...m�r csak azt �reztem, hogy valami kem�ny pof�nv�g, majd csillagokat l�tok, v�g�l els�t�t�lt el�ttem minden...

Mikor f�l�bredtem k�t agg�d� arcot l�ttam. Az egyik�k egy sz�ke l�ny volt, a m�sik, pedig egy p�nc�los. Nem sokkal k�s�bb a l�ny f�l�llt, �s m�rgesen els�t�lt. M�r csak a t�volb�l hallottam fenyeget� szavait:

- Ed, h�nyszor mondjam el, hogy vigy�zz a karodra, �s hogy udvariasabban b�nj a vend�gekkel? – hallatszott t�volr�l.

"Sz�val Ednek h�vj�k..." - gondoltam.

A p�nc�los alak m�g mindig agg�dva n�zett r�m, majd megsz�lalt: - J�l vagy?

- Igen... - ny�sz�r�gtem. - ...de hol van az a bizonyos "Ed"? Ezt nem bocs�tom meg neki! - csattantam ki hirtelen.

- � a b�ty�m, �s nem szereti, ha kicsinek sz�l�tj�k... - v�laszolt zavartan.

- Nem ezt k�rdeztem, HANEM AZT, HOGY HOL VAN ED? - folytattam nagyobb hanger�vel, majd elrugaszkodtam a f�ldt�l, �s nekirontottam a p�nc�losnak. F�lugrottam, majd egy hatalmas �t�ssel arconv�gtam.

�reztem, hogy �t�semmel val�sz�n�leg hatalmas k�rt tehettem az ellenfelemben, de amikor vissza�rkeztem a f�ldre led�bbentem. A p�nc�los feje leeset, �s bel�l teljesen �res volt.

Ijedten h�tr�ltam, mik�zben a k�vetkez�ket habogtam: - Bocs�nat...�n nem akartalak...

- Ugyanm�r, nincs semmi bajom! - sz�lalt meg egy v�ratlan pillanatban.

- Te…te m�g mindig �lsz? - mutattam r� remeg� ujjal.

- Termeszt�sen! A b�ty�m ehhez a p�nc�lhoz kapcsolta a lelkem. - v�laszolta, majd visszarakta a fej�t.

- Sz�val te is "olyan" vagy? Ideje lenne mostm�r t�nyleg el�rulnod, hol van Ed! - mondtam, majd �jra r�t�madtam.

�jra meg akartam �tni, mint az el�bb, de nem siker�lt. Sz�m�tott arra, hogy megt�madom, �gy mikor oda�rtem elkapta a kezem, �s meg�ll�tott.

- Semmi �rtelme egym�ssal harcolnunk! - n�zett r�m.

- Al, hol bujk�lsz m�r megint? - hallottam egy k�zeled� fi� hangj�t.

Amikor oda�rt r�gt�n f�lismertem, � volt az a sr�c, akir�l els� r�n�z�sre egy t�rpe jutott eszembe. A jobb karja f�mesen csillogott, val�sz�n�leg �gy volt k�pes akkora �t�sre, hogy el�jultam.

- Sz�val te vagy Ed! - fordultam oda hozz�. - �gy d�nt�ttem, hogy kih�vlak egy p�rbajra!

- B�ty�, szerintem fogadd el. Addig �gyse nyugszik, m�g meg nem k�zd veled! - tan�csolta Al.

- Legyen... - v�laszolta Ed unottan. - ...de, nem hinn�m, hogy le tudn�l gy�zni.

Mindannyian kis�t�ltunk a szabadba, hogy m�g t�bb hely legyen a p�rbajra, odakint viszont nem volt �ppen k�zdelemhez val� id�j�r�s. Az eget hatalmas s�t�t felh�k bor�tott�k, amelyek b�rmely percben megeredhetnek, de mi nem foglalkoztunk vel�k. Sokkal fontosabb volt a p�rbaj…

- Tudod mit... Kezdj te! - sz�lalt meg Ed.

- Rendben. - v�laszoltam, majd egy kr�t�val szinte m�sodpercek alatt rajzoltam egy alkimista k�rt, de amikor aktiv�lni akartam, m�r Ed egy nagy sziklal�pcs�r�l t�madott r�m.

- Mire megrajzolod, m�r elk�st�l! - mondta, majd a k�t tenyer�t �sszerakva egy kisebb penge n�t ki a karj�b�l.

- Alkimista k�r n�lk�l? - d�bbentem le, majd beugrottak a k�pek, amikor az �ccs�vel harcoltam. - Te is "olyan" vagy, te is megszegted a legnagyobb tabut! - v�laszoltam, majd gyorsan aktiv�ltam az el�bb megrajzolt k�rt, amib�l egy kard keletkezett.

Ellenfelem l�tsz�lag nem foglalkozott az el�z� mondataimmal, ink�bb leugrott a sziklal�pcs�r�l, �s egyenes a fegyverem c�lozta meg.

- Ezzel a sz�nalmas karddal akarsz legy�zni? – k�rdezte, mik�zben a kez�n l�v� peng�vel pr�b�lta visszatartani a fegyverem.

Pr�b�ltam �n is ellen�llni, de a kardom k�ptelen volt kiv�deni egy ilyen er�s t�mad�st, �s kett�t�rt a kezemben.

Igazad volt… - hunytam le a szemeim - …val�ban vacak fegyverrel t�madtam r�d. – majd eldobtam a kezemben maradt darabj�t – De mit sz�lsz ehhez? – �s el�r�ntottam a h�tamon l�v� hatalmas pallost.

A v�lasz �jra elmaradt. Ed ink�bb a tettek mezej�re l�pett, �s elkezdett futni fel�m, �m nem sok�ig… Az �ri�si kardom ereje h�tr�l�sra k�sztette az Ac�l Alkimist�t. Les�jtottam a pallossal, � pedig �gyesen kiv�dte a karj�val. �jra, �s �jra pr�b�lkoztam, m�g v�g�l egy utols� t�mad�sra koncentr�ltam. F�lemeltem a kardom, ami ekkor m�r t�zesen izzott, majd lecsaptam vele.

Ellenfelem v�dekez�en emelte a karj�t maga el�, de �n tudtam ez semmitse �r… A fegyverem �gy szelte �t az ac�l karj�t, mint forr� k�s a vajat.

- Lehetetlen! – n�zett d�bbenten a f�ld�n l�v� automailj�re. – Hogy lehet, hogy a saj�t kardod nem �gett meg?

- Lehetetlen? – k�rd�jeleztem meg az el�z� mondat�t, majd a f�ldbe sz�rtam a fegyverem. – Akkor vess egy pillant�st a markolat�ra!

- A B�lcsek K�ve… - ismerte fel hirtelen a v�r�s k�vet.

- Igen… de te m�r nem tehetsz semmit! K�ptelen vagy alk�mi�t haszn�lni! – az �g hatalmasat d�rd�lt, �gy l�tszik hamarosan esni fog… Hamarosan valakinek vesz�tenie kell…

- Nem? Sz�momra nem l�tezik ilyen sz�! – kiab�lta, majd megindult fel�m.

„M�gis mit akarhat m�g?” – t�n�dtem - „Mindenesetre legjobb lesz, ha megpr�b�lok v�dekezni…” – �s magam el� emeltem a kezemben l�v� kardot, de pont ez volt a c�lja. Az �ps�gben l�v� bal kez�vel megragadta a fegyver peng�j�t.

- Akkor is megszerzem, amit akarok! – sz�lalt meg elsz�ntan, �s megszor�totta a pallost, ami hat�s�ra fegyver �le m�g m�lyebben behatolt a tenyer�be. V�re v�gigfolyt a kardon, majd lecs�p�g�tt a f�ldre, de nem foglalkozott vele… Csak egy c�l lebegett el�tte, hogy megkapja, azt, amit akar.

„Ez a fi�…” – d�bbentem le – „K�pes lenne f�l�ldozni a karj�t a K��rt?”

- …�s ebben te nem akad�lyozol meg! – ord�totta, majd egy hatalmas lend�lettel elrugaszkodott, �s �tugrott engem. Az er�, amivel megragadta a fegyverem olyan nagy volt, hogy k�ptelen voltam tov�bb a tartani a kezemben, �s kics�szott az ujjaim k�z�l.

„Ez a fi�…” – gondoltam m�g mindig elk�pedve – „Nagyon kitart�.”

- V�gre… v�gre megszereztem… - sz�lalt meg komoran a h�tam m�g�tt. Az �g �jra hatalmasat d�rg�tt, majd nem b�rta tov�bb visszatartani k�nnyeit, �s eleredt az es�.

�n m�g mindig ott �lltam d�bbenten a szakad� es�ben, a gondolataimba m�lyedve. Nem �rtettem mi�rt tette ezt… Nem �rtettem, hogy mi lehet fontosabb a saj�t testi �ps�g�n�l…

Megfordultam. Szemeimmel egy �ssze�zott sz�ke fi�t l�ttam, aki a f�l karj�ra t�maszkodva pr�b�lta keresni az egyens�lyt. Ujjai k�zt ott szor�totta a kardot, amit az im�nt vett el t�lem.

- …megszereztem… - n�zett maga el�.

- Megmondtam, hogy semmit se tehetsz! – emeltem fel a hangom r�. – Semmit!

- Nem �rdekel, hogy mit mondasz! �n akkor is… - er�sk�d�tt, majd megpr�b�lt f�l�llni, de m�r az els� mozdulatn�l �sszerogyott. – Akkor is… - pr�b�lkozott, de szavak valahogy nem j�ttek ki a tork�n, majd lassan lehunyta a szem�t, �s a f�ldre zuhant.

„Milyen sz�nalmas…” – gondoltam, majd odamentem hozz� – „…�s m�g te mondtad, hogy �gyse tudlak legy�zni?” – majd elvettem t�le a kardom, �s visszas�t�ltam a h�zhoz.

Az ajt�ban m�r mindenki agg�dva v�rt minket, de csak �n t�rtem vissza:

- B�ty�!? – n�zett r�m ijedt arccal Al.

- Kint van az es�ben… - v�laszoltam h�v�sen.

- B�ty�! – ism�telte r�m�ltebben, majd sietve kifutott a h�zb�l.

- Mondd, m�gis mit tett�l vele? – k�rdezte d�h�s arccal a l�ny. – Mit tett�l Eddel?

- Semmit… - v�laszoltam elgondolkodva – Nem az �n hib�m…

- Ez nem magyar�zat! – folytatta, de ekkor elakadt a szava. Szemei elkerekedtek, �s szinte moccanni se b�rt a f�lelemt�l.

H�tran�ztem, hogy vajon mit�l r�m�lt meg a l�ny, �s l�ttam, hogy Al visszat�rt. Kez�ben ott volt a sebes�lt testv�re, az es�, pedig a h�ta m�g�tt zuhogott. Vajon mi�rt ijedt meg ett�l?

- Azon a napon… - sz�lt meg a k�nnyeivel k�szk�dve Winry – Azon a napon, mikor minden elkezd�d�tt… - folytatta – Amikor itt hagytatok engem! – �s s�rva borult t�rdre.

- Winry! – lep�d�tt meg a l�ny reakci�j�n Al – Winry, k�rlek, ne s�rj! Mi mindig itt lesz�nk neked! – �s letette Edet egy k�zeli �gyra. Odas�t�lt a l�nyhoz, majd a kez�t ny�jtotta neki. – Nem igaz?

Winry b�lintott, majd belekapaszkodott a p�nc�los kez�be, �s f�l�llt.

- K�sz�n�m! – mosolygott, majd elindult le�polni Ed sebeit.

�n csak �lltam ott �sszezavarodottan, �s �rtetlen�l. Nem �rtettem mi�rt kezdett el s�rni a l�ny. Mi t�rt�nhetett azon a bizonyos napon?

- M�gis mi t�rt�nt azon a napon? – k�rdeztem r� k�v�ncsian.

- Ez egy hossz� t�rt�net… - v�laszolt elgondolkodva Al.

- Mi�rt akarj�tok annyira a K�vet? – folytattam nyomat�kosabban.

- Tudod… - kezdett bele szomor�an - …amikor m�g gyerekek voltunk, Ap�nk elhagyott minket. Anyuk�nkkal �lt�nk tov�bb, de nem sokkal ezut�n �t is elvesztett�k. Ketten maradtunk, �s �gy �rezt�k, hogy Any�nk volt az egyetlen ember, aki igaz�n t�r�d�tt vel�nk. �gy �rezt�k, hogy n�lk�le nem vagyunk teljesek, ez�rt �gy d�nt�tt�nk, hogy visszahozzuk �t a hal�lb�l. Elkezdt�k komolyabban is tanulm�nyozni az alk�mi�t, rengeteget gyakoroltunk, m�gnem egy nap elj�tt az a bizonyos nap. Megszegt�k a legnagyobb tabut! A b�n�rt azonban hatalmas �rat fizett�nk… A b�ty�m a bal l�b�t, �n pedig az eg�sz testem vesztettem el, a testv�rem viszont f�l�ldozta a jobb kez�t, hogy megmentsen engem. A t�rt�ntek ut�n a b�ty�m automaileket kapott az elvesztett v�gtagjai helyett, �s k�t �vet, hogy megszokja �ket. Az eltelt id� alatt viszont eg�sz v�gig azon gondolkoztunk, hogy rendben van-e ez �gy… Belet�r�dhet�nk-e a sorsunkba? V�g�l egy �v ut�n �gy d�nt�tt�nk, hogy nem v�rhatunk tov�bb, vissza kell kapnunk, amit elvesztett�nk! Felgy�jtottuk a h�zat, amiben eddig laktunk, majd elhagytuk a helyet, ahol feln�tt�nk… Az�ta keress�k a K�vet, hogy visszaszerezz�k azt, amit elvesztett�nk! – majd elsz�ntan fejezte be.

„Sz�val ez�rt… Ez�rt kell nekik ennyire a K�… Most m�r mindent �rtek…” - gondoltam d�bbenten.

- Ruby! – �bresztett fel Al az elm�lked�sb�l – Minden rendben?

- Igen! – b�lintottam – Azt hiszem, elmegyek aludni! – majd a szob�mhoz s�t�ltam.

Az �lom viszont nehezen akart a szememre j�nni. A gondolataim m�g mindig a mai nap esem�nyei k�r�l forogtak. Ez a fi� mindent csak az�rt tett, hogy visszaszerezze az elvesztett v�gtagjait, �s a testv�re test�t. Ez a fi� k�pes volt f�l�ldozni a karj�t, hogy megmentse az egyetlen embert, aki a csal�dot jelentheti sz�m�ra. Ez a fi�… Tal�n, ha seg�ten�k neki… Igen! Seg�tenem kell neki, hogy �jra boldog lehessen, hogy �jra l�thassa mosolyogni a testv�r�t! Holnap… Holnap minden megv�ltozik!

A reggel viszonylag hamar elj�tt, �s �n tudtam ez az utols� es�lyem… �sszepakoltam minden cuccom, majd elj�tt a b�cs�z�s ideje:

- Rem�lem, j�l �rezted magad n�lunk! – mosolygott Winry.

�n csak b�lintottam, majd Edre pillantottam, aki csak szomor�an n�zett maga el�. Val�sz�n�leg a tegnapi esem�nyek kavaroghattak a fej�ben, �s ez�rt volt ilyen b�natos.

- Ed… �n… - n�ztem r�, mire � f�lkapta a fej�t - …sajn�lom a tegnap t�rt�nteket… �gy gondolom, hogy te egy nagyon kitart� szem�lyis�g vagy, ez�rt… - majd a kardomhoz ny�ltam - …k�rlek fogadd el ezt t�lem! – �s odany�jtottam neki.

A fi� darabig d�bbenten n�zett, majd lassan a kardra helyezte a kez�t, �s elvette t�lem.

- Rem�lem egy nap m�g tal�lkozunk, amikor m�r visszakapod a v�gtagjaid, �s a testv�red test�t! Addig is… viszl�t! – mosolyogtam, majd megfordultam, �s elindultam az �ton.

Igen! �gy �rzem ez a fi� t�nyleg meg�rdemelte ezt a kardot, mert aki kitart�, �s elsz�nt, egy nap el�ri a c�lj�t. A k�nnyek, a megpr�b�ltat�sok, a hossz� r�g�s �t, semmi… Semmise tudja meg�ll�tani �t! Amikor el�sz�r tal�lkoztam veled bolondnak, �s naivnak tartottalak, de most m�r tudom…

…Edward Elric, te egy csod�latos szem�ly vagy!