A történet csak poénból íródott, egy MSN beszélgetés során, amit kicsit kiegészítettem.
Bevezető: Kouichi úgy dönt, hogy a Digivilágban marad, mert itt sokkal biztonságosabb. Rengeteg digimon támadja, meg akik a legtöbb esetben le is győzik őt, ilyenkor mindig Kerpymonhoz megy, hogy csináljon neki új álladatokat, hisz nem látja senki. Így történt ez most is:
-De hogy csináljak ha nem is látlak...??? - kérdezte Kerpymon.
-Hééé Kerpymon itt vagyok…épp a bal lábadnál…na légyszi! - mondta Kouichi.
-Okké..okké..ohh hol is vagy..??? - mondta Kerpymon miközben a lába körül hadonászott.
-Aucs ez fájt…átnyúltál rajtam! - válaszolt Kouichi.
-Megcsinálom csak légy türelemmel...szóval...ohh...hogy is kell csinálni?? - kérdi Kerpymon.
-Hát nem tudom…ébren se voltam mikor ezt csináltad velem!- Kouichi csak a vállát vonogatta.
-Szóval…itt vagy a bal lábamnál..- Kerpymon odatette a két kezét.
-Csak ne nyúlj át megint rajtam mert...
Kerpymon elkezdett koncentrálni...
és a digikódok összefonódtak egy csoportba.
-Nos kész lennénk - mondta Kerpymon és eltűntek a digikódok.
-Ohhh...végre látom a kezem...-lelkendezett Kouichi.
-Huhh...mi történt...mintha...hasonlít de mégsem ő...-mondta Kerpymon.
Kouichi lenézett a földre.. - De hisz ez nem is az én cipőm…és ez nem is az én nadrágom…és ez nem is az én fölsőm...ez Kouji ruhái...ááááááááá KERPYMON ADJ EGY TÜKRŐT!!!
Kouichi elveszi a tükröt...belenéz...-Hasonlít, de hmm...nekem nem ilyen hosszú a hajam...úgy nézek ki mint Kouji..
-Azonnal változtass vissza!
-Nade Kouichi…majd eltüntetem a hajad...-ajánlotta föl Kerpymon.
-Neeeem...kérem a ruháimat is!
-Okké...okké…-Kerpymon újra koncentrál, összecsoportosulnak a digikódok, majd eltünnek.
-Nos így jobb? -kérdezte Kerpymon.
-Tökéletes...de még egyszer ne forduljon elő...még úgyis gyakorolnod kell...párszor úgyis bajba kerülök még! - válaszolt Kouichi aki már épp ment volna el, de ekkor esszébejutott még valami - ...és köszönöm! - tette hozzá, majd elment.
...és ez így ment napról-napra, hónapról-hónapra...stb, Kerpymon folyton eltévesztette, és más bőrébe bujtatta Kouichit aki mindig követelte a sajátját...
|