Gyönyörű nap köszöntött Konohára. Ez a nap szerencsés volt a legtöbb ninja számára, mivel csak páran voltak küldetésen. Ebben a szerencsés helyzetben volt Zsófi is, a fiatal kunoichi, és végre elérkezettnek látta az alkalmat, hogy megviccelje barátnőjét, Amy-t. Épp az utcán sétált mikor megpillantotta Shikamaru-t, aki éppúgy örült ennek a ritka napnak, mint Zsófi.
- Végre egy nap, amikor nem kell küldetésre mennem, és az egész napot végig aludhatom… – mondta ásítva Shikamaru, miközben elsétált Zsófi mellett.
Zsófi még egy darabig nézte, ahogy Shikamaru elsétál Konoha főútján, majd eszébe jutott a tökéletes terv:
„Ennél jobban már nem is alakulhatott volna. Fölveszem Shikamaru alakját, és egy randira hívom, és mikor majd éppen már minden jól alakul, akkor visszaváltozom. A siker 100%, hisz odavan ezért a lustaságért…” – gondolta, és gyorsan elrejtőzött.
-Henge no jutsu! – mondta Zsófi, és egy robbanással átalakult Shikamaruvá.
„Ezzel meg is volnánk…mostmár csak Amy-t kell megkeresnem” – gondolta Zsófi, de ahogy fölnézett épp Naruto jött vele szemben. „Nem kéne mindenkivel összefutnom, a végén még idő előtt lebukok…”
-Shikamaru, te meg hogyhogy nem alszol? – kérdezte Naruto.
„Most mit mondjak…? Nem akarok lebukni” – töprengett Zsófi.
-Csak..csak..- próbálkozott Zsófi, de semmise jutott az eszébe.
-Valami baj van, Shikamaru? – kérdezte kíváncsian Naruto.
-Semmi, de most fontos dolgom van, úgyhogy mennem kell! Szia Naruto!
Naruto fölemelte a kezét, és elkezdett integetni, de amikor már egész messze volt tőle Zsófi, lassan leeresztette, és elgondolkozott az előző beszélgetésen. Valamiért furcsának találta.
„Huhh..ez meleg helyzet volt, majdnem lebuktam...de szerencsére már itt van Amy”
-Szia Amy! – köszönt Zsófi.
-SHIKAMARU-KUN! – kiáltott fel Amy, miközben szemei csillogtak, és már majdnem sírt.
-Hmm…épp azon gondolkoztam, hogy több időt kéne együtt tölteni…
-Tényleg, Shikamaru-kun? – kérdezte csillogó szemekkel Amy.
-…ezért meghívlak egy RANDIRA! – fejezte be a mondatot Zsófi.
„R-A-N-D-I-R-A! Ez…ez…nem lehet igaz, Shikamaru-kun randira hívott! Nem…ne…bírom ki…sírnom kell!” – gondolta Amy, miközben meghatódottan a könnyeivel küszködött.
Eközben az igazi Shikamaru elérkezett a törzshelyére, ami egy ház tetején volt. A háztetőn egy pad volt, a tetején, pedig egy tető. Tökéletes egy ilyen lustaság számára. Shikamaru leült a padra, majd hátravetette magát, és a kezeit a fejéhez rakva összekulcsolta őket. Egy darabig nézte a felhőket, majd lehunyta a szemét. Már éppen elaludt volna mikor egy hangos hangra riadt föl.
-Naruto, te vagy a világ leghangosabb ninjája! – mondta morcosan.
-Shikamaru, nem csalódtam benned! Mégiscsak alszol! – mondta hangosan Naruto, miközben körbe-körbe ugrált, és folyamatosan ugyanezeket a mondatokat ismételte.
-Fejezd már be! Ez olyan…- szólt rá Shikamaru, de nem tudta befejezni a mondatát, mert Naruto közbeszólt.
-Értettem! Már megyek is! – mondta Naruto, és elment.
„Furcsa…ma még nem is találkoztam Narutoval, mégis azt mondta, hogy „Shikamaru, nem csalódtam benned! Mégiscsak alszol!”…olyan mintha nem csak egy lenne belőlem” – gondolta Shikamaru, majd újra becsukta a szemét.
Közben Amy és Zsófi…
-Arra gondoltam, hogy kimegyünk az erdőbe kicsit piknikezni. – mondta Zsófi.
-Nem túl veszélyes ez? – kérdezte ijedten Amy.
-Bízhatsz az erőmben, bármi áron is megvédenélek téged! – válaszolt Zsófi.
„Ez…ez…csodálatos, Shikamaru-kun megvédene engem, ha veszélybe kerülnék…nem hiszem el!” – gondolta Amy, miközben újra a sírógörcs kerülgette.
-Meg is érkeztünk! – mondta Zsófi, és levette a táskáját, majd leült a fűbe. Amy is mellé telepedett.
Zsófi kinyitotta a táskáját, és kivette, ami benne volt: - Ramen! Ráadásul csirkés, tudom, hogy a kedvenced! – mondta mosolyogva.
„Erre is gondolt…meg kell ezt neki köszönnöm, meg kell mutatnom, hogy én is szeretem őt, igen meg kell tennem…meg kell őt CSÓKOLNOM!” – gondolta Amy, és már elkezdte közelíteni az arcát feléje, mikor valami furcsát vett észre Zsófin.
-Te meg mit csinálsz, Shikamaru-kun??? – kiáltott fel Amy.
Zsófi körbenézett, hogy vajon miért ijedt meg Amy, és ekkor észrevette, hogy a keze a patkány kézpecsétben van, és nem tud mozogni.
„A fenébe! Valószínű az igazi csapdájába estem…valamit ki kell találnom”
-Csak gyakorlok! – mondta mosolyogva.
-Szerintem nem te gyakorolsz most, hanem rajtad gyakorolnak! – válaszolt Amy, és Zsófi háta mögé nézett. Az árnyéka egy fa ágáig vezetett.
-Tudom, hogy elég kellemetlen dolog, de nem hagyhatom, hogy csak úgy bárki is ellopja a külsőm! – szólt egy hang a fa tetején.
-Az igazi Shikamaru-kun!!! – örvendezett Amy. – Megmentett engem…– majd elájult az izgalomtól.
„Ne..nem tudok mozogni…végleg lebuktam” – gondolta Zsófi, majd egy robbanással visszaváltozott.
Eközben a fa tetején Shikamaru lemérte a helyzetet:
-Az egyik fölvette az alakom, a másik meg képes volt elhinni, hogy én vagyok az! Komolyan mondom, ezért idegesítők a lányok!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó